Munkajogi kisokos. 1. rész.
60 perces ebédidő, osztott munkaidő
A főszabály az, hogy a munkaközi szünet időtartama:
› 20 perc, amennyiben a munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje vagy a rendkívüli munkaideje időtartama a 6 órát meghaladja,
› további 25 perc, ha a munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje vagy a rendkívüli munkaidejének időtartama a 9 órát meghaladja,
› 45 perc a 9 órát meghaladó munkaidő-beosztás esetén, függetlenül attól, hogy a munkavégzésre rendes munkaidőben vagy rendkívüli munkaidőben került sor (például 12 órás műszak esetén összesen 45 perc munkaközi szünet jár).
A hétköznapokban problémát az okoz, ha a munkavállaló a munkahelye szerinti épületből rendszeresen kijár ebédelni, a munkanapja érzékelhető részében többször kávézik, dohányzik. Ez összességében biztosan meghaladja a 20 percet, és bár a munkáltató nem szól érte, de sokszor vitát szül, különösen azokkal a kollégákkal szemben, akik valóban elfogyasztják ebédjüket 20 perc alatt, nem kávéznak és nem dohányoznak.
A törvény az ilyen esetek megoldására megengedi, hogy a felek megállapodjanak abban: a munkaközi szünet tartama hosszabb legyen 20 percnél, de ne haladja meg a 60 percet.
További kedvező lehetőség a munkáltató számára, hogy – ha ahhoz a munkavállaló hozzájárul – a napi munkaidőt két részletben határozhatja meg. Ilyenkor a napi munkaidők között legalább 2 óra pihenőidőt kell biztosítani a munkavállaló számára.
Amennyiben a munkaszervezéshez elegendő 1 óra szünet, akkor még mindig általános munkarendről beszélünk, mivel a munkaközi szünet legfeljebb 60 percben is meghatározható.
Felmondás kizárása, hosszabb felmondási idő
A felmondási idő legalább 30 nap, akár a munkáltató, akár a munkavállaló közli a felmondást.
A törvény különbséget tesz abban a tekintetben, hogy a felmondás jogát melyik fél gyakorolja.
A munkavállalói felmondás esetén a felmondási idő 30 nap, míg a munkáltató felmondása esetén az a munkaviszonyban töltött idő arányában meghosszabbodik, legfeljebb 60 nappal. A törvény ezen főszabályhoz képest lehetőséget kínál arra, hogy a felek hosszabb felmondási időben állapodjanak meg, mely maximuma 6 hónap lehet. Azaz, ha a felek érdeke úgy kívánja, bármelyikük felmondása esetén további 6 hónapig még fenn fog állni a munkaviszony.
Megállapodásban szabályozható az is, hogy a munkaviszony felmondással nem szüntethető meg, legfeljebb a munkaviszony kezdetétől számított 1 évig. Itt arra kell ügyelni, hogy ez a kötelezés mindkét félre vonatkozzon, ne csak a munkavállalóra. Még ilyenkor sem lesz akadálya annak, hogy más módon, tehát közös megegyezéssel vagy azonnali hatályú felmondással szűnjön meg a munkaviszony.
Ezek a lehetőségek elsősorban azt a célt szolgálják, hogy a munkáltató minél tovább meg tudja tartani a számára hasznos munkaerőt (tény, ha tévedett, akkor nehezebb lesz az elválás is).
Szabadság kiadása: 14 egybefüggő nap, pótszabadság átvitele
A szabadságot a törvény előírása szerint úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább 14 egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. A 14 napba beleszámít a heti pihenőnap, a munkaszüneti nap, az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szerinti szabadnap is.
Ezt számos munkáltató nem tudja megoldani, megoldást számukra az jelenthet, ha kérik a munkavállaló írásbeli hozzájárulását ahhoz, hogy e szabály munkaviszonyukban ne kerüljön alkalmazásra. Beleegyezés esetén a munkaadó mentesülni fog e kötelezettsége alól, és rugalmasabban tud rendelkezni a szabadság kiadása körében (figyelembe véve továbbra is, hogy a munkavállaló az éves szabadságából 7 munkanappal maga rendelkezik).
A szabadságot esedékességének évében kell kiadni. Amennyiben azonban a munkavállaló hozzájárul, és a munkáltatóval az adott naptári évre külön megállapodást köt, az életkor szerinti pótszabadságot az esedékesség évét követő év végéig adhatja ki. Bár ez túl sok napot jelent, mégis megoldást jelenthet a munkáltatók számára, ha nagyon "beszorítja" őket az idő. Ráadásul a gyakran alkalmazott, ám jogszerűtlen pénzbeli megváltást is tudják legalizálni.
Egyenlőtlen munkaidő-beosztás alkalmazása
Egészségügyi és személyi okokra figyelemmel a várandós nőkre a gyermek hároméves koráig, a gyermekét egyedül nevelő munkavállaló esetén gyermeke hároméves koráig, valamint az egészségkárosító kockázatok között dolgozó munkavállalókra az általánostól kedvezőbb szabályok irányadók. Azonban még ezektől a szabályoktól is eltérhetnek a felek egyező akarattal.
Ennek megfelelően valamennyi csoportra vonatkozik, hogy kizárólag a munkavállaló hozzájárulása esetén alkalmazhatók egyenlőtlen munkaidő-beosztásban, hozzájárulásuk esetén lehetőség van rendkívüli munkaidőt vagy készenlétet elrendelni és a heti pihenőnapokat egyenlőtlenül beosztani.
